Mit bánunk meg a leggyakrabban az életutunk végén?

Közeledik Mindenszentek napja, így úgy gondoltam, hogy egy olyan témáról írnék, ami ezzel szorosan összekapcsolódik, és mégis nem az út végére, hanem az akkor felmerülő bölcsességekre koncentrál, amikből mind tanulhatunk és iránytűként használhatjuk a mindennapjainkban. A bejegyzés alapját Bronnie Ware ausztrál író könyve (Életkönyv: Öt dolog, amit leggyakrabban megbánnunk a halálos ágyunkon) adta, ami a palliatív ellátásban szerzett tapasztalatain alapul. Nézzük meg ezt az öt dolgot, amit a legtöbbször bántak meg az emberek az életük végén, majd a bejegyzés végén pedig pár tippet, amik segíthetnek abban, hogy ezeket elkerüljük.

1. Bárcsak lett volna bátorságom ahhoz, hogy olyan életet éljek, ami hű önmagamhoz, és nem olyat, amit mások elvárnak tőlem!

Ez a megbánás volt a leggyakoribb. Amikor az emberek rájönnek, hogy az életük már majdnem véget ért, és tisztán visszatekintenek rá, könnyű észrevenniük, hogy mennyi álmuk, vágyuk, céljuk maradt beteljesületlenül. A legtöbb ember álmainak még a felét sem váltotta be, és úgy távoztak el, hogy tudták, hogy ez az általuk hozott vagy nem hozott döntéseknek köszönhető. “Az egészség olyan szabadságot ad, amit csak akkor veszünk észre, mikor már elmúlt."

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan keményen!

Ware ezt minden férfi betegétől hallotta, akit ápolt. Hiányzott nekik, hogy kimaradtak a gyermekeik gyerekkorából és a társuk életéből is . A nők is beszéltek erről a megbánásról, de mivel a legtöbbjük az idősebb generációból származott, sok női beteg nem volt kenyérkereső. Az összes férfi, akit ápolt, mélységesen sajnálta, hogy életének nagy részét a munkahelyi lét taposómalmában töltötte.

3. Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni és megélni az érzéseimet!

Sokan elfojtják az érzéseiket, hogy megőrizzék a békét másokkal. Ennek eredményeként egy olyan életet éltek, amiben sosem lehettek igazán önmaguk, sose tudtak kiteljesedni. Életük végén harag és keserűség volt bennük, ami a hosszú éveken keresztül felhalmozódott.

4. Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal!

Gyakran csak az utolsó hetekben tudatosul bennünk igazán, hogy mennyire hiányoznak a régi jó barátaink. Sokan annyira belefeledkeznek a saját életükbe, a hétköznapi teendőkbe, kötelességekbe, hogy az évek során kikopnak a baráti kapcsolatok. Gyakran megbánták, hogy nem szántak a kapcsolataikra annyi időt és erőfeszítést, amennyit megérdemeltek volna. “Mindenkinek hiányoznak a barátai, mikor életútjuk a végéhez közeledik".

5. Bárcsak hagytam volna magam boldogabbnak lenni!

Gyakran az életünk végéig nem jövünk rá, hogy a boldogság egy választás. Megragadunk a régi mintákban és szokásokban. A változástól való félelem miatt vannak, akik úgy tesznek mások és önmaguk előtt, mintha elégedettek lennének az életükkel, holott legbelül arra vágynak, hogy újra szívből nevessenek, és újra legyen bolondság, játékosság az életükben.

Hogyan éljünk kevesebb megbánással?

Íme néhány tipp, ami kiindulási pont lehet, ahhoz, hogy egy olyan életet élhessünk, aminek végén a lehető legkevesebb megbánás van bennünk.

1) Ne várj az inspirációra! Ha az ihletre vársz, csak azon kapod magad, hogy várakozol. Ha minden nap apró lépéseket teszel, akkor valóban elérsz valamit. Legyen szó egy új hobbi, nyelv elsajátításáról vagy egy kapcsolat ápolásáról, ha mindennap teszel egy kicsit érte (akár 10 perc tanulással, akár, hogy minden hónap utolsó szombatján barát napot tartasz), az évek alatt ezek mind össze adódnak, és olyan célokat is elérhetsz, amiket egyébként nem (erről részletesebben, majd egy későbbi blogban írok, ami bemutatja a Kaizen filozófiáját).

2) Ne aggódj amiatt, hogy mások mit gondolnak! Az emberek hajlamosak túlértékelni azt, hogy mások mennyire figyelnek rájuk, veszik észre a hibáikat vagy észlelik, ha valami különleges vagy szokatlan dolog történik velük (ez az úgynevezett reflektorfény-effektus). Ne hagyd, hogy ez visszatartson téged az álmaid, céljaid megvalósításától. Készíts tervet, ha kell kérj segítséget, és akár apró lépésekben de tedd meg azt, ami az álmaidhoz, céljaidhoz szükséges, légy hű és őszinte önmagadhoz, még akkor is, ha úgy érzed, hogy az árral szemben kell menned, hiszen így fogsz tudni egy kiegyensúlyozott és teljes életet élni, és nem egy olyat, amit mások elvárásai határoznak meg, hanem te!

3) Gondolkodj az idősebb éned szemszögéből! Ez egy egyszerű gondolatkísérlet. Képzeld el, hogy 90 éves vagy, és kezedbe veszed a saját önéletrajzod. Mit szeretnél mit tartalmazzon? Kik azok az emberek, akik még jelen vannak az életedben? Párod? Barátok? Gyerekek, unokák? Ezek a kérdések, mind segíthetnek abban, hogy tisztábban lásd, hogy mi az, amit szeretnél még elérni az életben, mi az, ami most fontos neked, és szeretnéd a jövőben is megőrizni.