Egyetlen kis lépés megváltoztathatja az életed – A Kaizen filozófia

Elindult az új év, ilyenkor sokan teszünk fogadalmakat (pl.: leszokom a dohányzásról, többet fogok mozogni, egészségesebben táplálkozom, leadok pár kilót stb.). Egy kutatás szerint az újévi fogadalmak 23%-át már az első héten feladják, és ez a szám 49%-ra növekszik január végére. A fogadalmak kevesebb, mint 10%-át tartjuk csak véglegesen be, azaz 10 emberből 9 nem fogja elérni a kitűzött céljait. Emögött több ok is lehet (pl.: megszokásból teszünk fogadalmat, kezdeti akadályok, irreális elvárások, stb.), viszont ennek a bejegyzésnek nem ezek vizsgálata célja, hanem egy a japán üzleti életből származó filozófia, a Kaizen bemutatása, ami nem csak az újévi fogadalmak teljesítésének, hanem bármilyen változásnak kiváló segítője lehet.

A Kaizen filozófia alapja

A Kaizen filozófia röviden összefoglalva a folyamatos változást jelenti (Kai -> változás, Zen -> jó), de ellentétben a nyugati drasztikus megközelítéssel, amit legtöbben alkalmazunk, a hangsúly az apró, kicsi, szinte triviális lépéseken van, nem pedig az óriási változásokon. Erre egy egyszerű példa, a dohányzásról leszokás. Sokan úgy állnának neki, hogy a napi egy doboz cigiről rögtön nullára váltanak (drasztikus változás), míg a Kaizen azt mondja, hogy szívj egy fél szállal, vagy egy slukkal kevesebbet, mint eddig. Vagy, megfogadjuk, hogy heti 5-ször tornázunk félórát naponta, ami sokaknak elég nagyvállalás lehet, de ha Kaizen-el közelítem, akkor azt mondom, hogy heti 5-ször csak egy percet tornázok. Azt hiszem, ezeket olvasva, talán érződik, hogy melyik út tűnik vállalhatóbbnak. Viszont felmerül a kérdés, hogy rendben, hogy a kevesebbet könnyebb kivitelezni, de az nem is lesz olyan hatékony, akkor miért is jobb ez?

Miért működik?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, két dologról kell beszélnünk, az üss vagy fuss reflexről és a szokások kialakulásáról.

1) Üss vagy fuss reflex: Ez egy evolúciósan belénk épített reflex, ami segít életben maradni, a veszély helyzetekben, azáltal, hogy legátol más agyi funkciókat és a test erőtartalékait a túlélést segítő funkciókra (pl.: a veszély megfigyelése, menekülés vagy a küzdés elősegítése) csoportosítja át. Mindezt a középagyunkban elhelyezkedő amigdala indítja be. Akármennyire is furán hangozhat, de egy nagyobb változás gondolata, egy nehezebb feladat szintén aktiválhatja az amigdalánk ezen funkcióját (vannak, akik ezekben a helyzetekben kihívást és izgalmat élnek meg, de a legtöbbünkben inkább szorongást, és menekülést váltanak ki), hiszen letérünk jól megszokott biztonságos útról, új ismeretlen szokást próbálunk kialakítani, vagy egy olyan feladatot akarunk megoldani, ami túl bonyolult, lehetetlen, és ebből nem tudunk jól kijönni. Tehát az üss vagy fuss reflex meg akar minket védeni, még akkor is ha hosszú- de már akár rövidtávon is pozitív hatásokkal járna a változás. A Kaizen megközelítés ezt nagyon ügyesen kerüli ki. Az apró triviális lépések nem aktiválják ezt a reflexet, így az új szokások kialakítása nem, vagy csak minimális szorongással járnak (ezt könnyű belátni, csak gondolj arra, amin változtatni szeretnél, pl.: le akarok szokni a kávézásról, eddig napi 6 csészét ittam. Melyik utat érzed jobbnak? Lenullázni ezt a fogyasztást egyik napról a másikra, vagy egy korttyal kevesebbet inni.). Az amigdalánk az és az agyunk többi része is el kezd hozzászokni ehhez az új helyzethez (kevesebb kávé naponta) és egyre fogékonyabb lesz erre a változtatásra, ami el is vezet minket a 2. pontunkhoz.

2) Az új szokások kialakulása: Ahhoz, hogy kialakuljon egy új szokás, átlagosan kb. 2 hónapra (ez persze lehet rövidebb, de hosszabb is) van szükségünk. Ez azt jelenti, hogy kb. 2 hónap után, már automatikusan fogjuk az adott dolgot (pl. testedzés) végezni. Ez rengeteg idő, így talán nem is olyan meglepő, hogy komoly erőfeszítést igényelhet egy új szokás kialakítása. A trükk viszont az, hogy ez az új változás az életünkben akkor is megjelenik, ha két hónapon át napi 1 percet edzettünk, és akkor is ha napi 1 órát. Megint azt hiszem jól látható, hogy melyik megközelítés kivitelezhetőbb. Egy másik fontos része az új szokás kialakításának, hogy ez idő alatt új idegpályák alakulnak ki az agyunkban, és az adott változást, cselekvést egyre fontosabbnak fogjuk érzékelni, és agyunk is el kezd minket jutalmazni (pl.: örömérzéssel).

Ha összerakjuk ezt a két dolgot, láthatjuk, hogy az apró kicsi változások kisebb ellenállásba ütköznek, hatékonyabban válhatnak automatikus szokásokká, azáltal, hogy rendszeresen csináljuk őket, és ezért az agyunk fontosnak fogja tartani és meg is jutalmaz érte. Márcsak egy dologról kell beszélnünk, ez pedig a hogyan lesz az apró kicsi lépésből egy nagy változás.

Hogyan használjam a Kaizen megközelítést hétköznapokban?

1) Mi az a legkisebb lépés, amit a változásért tehetek, és vállalható is számomra? Tedd fel magadnak ezt a kérdést, bármilyen változásról van szó. Ez lehet egy slukkal kevesebb cigi, de akár többel is, a lényeg, hogy oda lődd be ezt a lépést, ami minimális rossz érzést kelt benned. Ez lesz az első lépésed a változás felé.

2) Az első lépés megágyaz az összes többinek. Ha már megtetted az első lépést, már el is indultál a változás útján. Figyeld magad egy pár napig, és tedd fel újra az előző kérdést. Lehet, hogy most már egy fél szállal kevesebb cigi is belefér. Ha így van tedd meg ezt a lépést és megint figyeld magad, majd tedd újra fel magadnak az 1. pont kérdését, és ismételd ezt a ciklust, amíg szép lassan el nem érsz a célodhoz. Így ez a sok kis apró lépés végül egy nagy eredményhez vezet, amit a drasztikus változással nem biztos, hogy tartósan elérhettünk volna.

3) Légy türelmes! A Kaizen apró lépésekkel dolgozik, és ezek növelése is lehet apró léptékű vagy ritkás, de adj időt magadnak. Hiszen egy új szokás kialakítása is két hónap, de lehet jóval több is. Lassan, de biztosan célba fogsz érni, és mindig annyit vállalj, ami még pont belefér. Ha ez egy perc a napodból, akkor egy perc, még mindig több, mint a semmi.

+1) Egy saját példa: Amikor vizsgákra készültem vagy egy nagyobb volumenű (pl.: szakdolgozat) beadandót kellett írnom nagyon sokszor fogott el az az érzés, hogy ez a feladat túl sok, majd foglalkozok vele máskor, és ez addig ki tudott tolódni, hogy vagy szörnyű szenvedéssel a határidő előtt pont, hogy sikerült befejezni, vagy fel is adtam, mert kifutottam a kellő időből. A Kaizen egy nagy segítség volt nekem ezekben a helyzetekben, mert ahelyett, hogy azt mondtam, hogy nem tudok/akarok ma 50 oldal anyagot átnézni (hiszen az rengeteg, majd holnap megoldom), ahelyett feltettem a kérdést, hogy mi az a legkisebb lépés, amit mégis megtudnék tenni. Elolvasok egy diát a 200-ből, egy azért belefér, vagy megírok 3 mondatot a szakdolgozatomban, az nem olyan vészes. Amikor elolvastam az egy diát, vagy megírtam a 3 mondatomat, már ott voltam benne a folyamatban, és a legtöbb esetben úgy éreztem, hogy jó oké belefér még 2 dia, vagy még 5 mondat, és ez így sokszor egész tekintélyes mennyiséggé vált, és lehet nem fejeztem be egy nap alatt a 200 diát, de máris sokkal többet haladtam vele, mintha hozzá se nyúlok. Már az is eredmény, ha egy diával, ha egy lépéssel beljebb vagy, ahhoz képest, ha nem teszel semmit, és ahogy ez a példa is szemlélteti a Kaizen megközelítés kiváló lehet ahhoz, hogy leküzdjük a kezdeti ellenállást és belefogjunk a számunkra fontos dologba.

Ha behatóbban is érdekel ez a téma, jó szívvel ajánlom Robert Maurer Kaizen című könyvét, ami ennek a bejegyzésnek is az alapja volt.