4 jel, ami arra figyelmeztet, hogy a kapcsolatod véget érhet

Amikor párkapcsolatokról van szó, a Gottman házaspár munkássága megkerülhetetlen, hosszú, akár több tíz éven átívelő kutatásokat folytattak párokkal, melyek rengeteg új információt és tudást adtak a kezünkbe, hogy tisztábban lássuk kapcsolataink működését. Ezen tudás egy kis szeletét szeretném, ma megosztani veletek, ami Gottman 4 apokalipszis lovasaként híresült el. Ez a 4 lovas olyan párkapcsolati működéseket jelöl melyek, ha hosszútávon fennmaradnak, jó eséllyel előrejelzik a párkapcsolat végét. Nézzük meg őket közelebbről!

1. Kritizálás

Az első a lovas a kritizálás. A kritizálás különbözik, az építő jellegű kritikától, és attól is, ha megosztunk a másikkal valamit, ami zavar a viselkedésében. A kritizálás a másik személye ellen szól, míg az utóbbi két példa egy specifikus helyzetre, történésre. Nézzünk is ezekre 1-1 példát.

Kritizálás: “Soha nem veszed figyelembe az érzéseimet! Soha nem gondolsz rám, hogy, hogyan esik nekem, amikor már egy fél órája várok rád! Csak magadra tudsz gondolni! Nem feledékeny vagy, hanem önző! “

Probléma megosztás: “Féltem, amikor már fél órája késtél és nem hívtál. A jövőben, ha sokat késel megtennéd, hogy jelzed felém? “

Azt hiszem szembetűnő a különbség a két közlés között. Míg az első a másikon kitölti a feszültségét, és a személyéről is végletes állításokat fogalmaz meg (“önző vagy”, “csak magadra tudsz gondolni”), a második saját érzéseket oszt meg a helyzetre vonatkozóan (sőt már bele is csempésztem egy lehetséges megoldást). Ha azt tapasztalod, hogy te és partnered kritikusan viszonyultok egymáshoz, még ne temesd a kapcsolatot. A kritizálással az a probléma, hogy ha elhatalmasodik, akkor megnyitja az utat a többi, sokkal halálosabb lovas előtt. Az áldozat bántalmazottnak, elutasítottnak és megbántottnak érzi magát tőle, és gyakran az elkövető és az áldozat egy eszkalálódó mintába esik, ahol az első lovas egyre nagyobb gyakorisággal és intenzitással jelenik meg újra, ami végül megvetéshez vezet.

A kritizálással szemben a legjobb megoldás az asszertív probléma megosztás (ahogy a korábbi példában is láttuk). Használjunk a saját érzéseinkre vonatkozó mondatokat, és fejezzük ki a mögöttes igényeinket (“Megijedtem, amikor nem voltál ott. Belefér neked, ha legközelebb írsz egy üzenetet, ha késel? Az megnyugtatna.“, “Szomorúnak érzem magam a tegnapiak, miatt. Tudnánk róla beszélni? Úgy érzem az sokat segítene.”).

2. Megvetés

A második lovas a megvetés. Amikor ebben a stílusban kommunikálunk, kigúnyoljuk, nevetségessé tesszük a másikat, csúfoljuk vagy megalázzuk, és olyan testbeszédet használunk, mint a szemforgatás. A megvetés célpontja kicsinek, lenézettnek vagy értéktelennek érzi magát. A megvetés messze túlmutat a kritizáláson. Míg a kritika a partner jellemét támadja, addig a megvetés erkölcsi felsőbbrendűséget feltételez vele szemben:

“Fáradt vagy? Senkit nem érdekel. Egész nap a gyerekekkel voltam, őrült módjára rohangáltam, hogy fenntartsam a házat, te meg csak annyit csinálsz, amikor hazajössz a munkából, hogy leheveredsz a kanapéra, mint egy gyerek, és játszol azokkal az idióta videojátékokkal. Nincs időm még egy gyerekkel foglalkozni. Lehetnél ennél szánalmasabb?“

A kutatások azt is kimutatták, hogy az egymást lenéző párok nagyobb valószínűséggel szenvednek fertőző betegségekben (megfázás, influenza stb.), mint mások, a legyengült immunrendszer miatt (hála a folyamatos otthoni stresszhelyzetnek)! A megvetést a partnerről régóta lappangó negatív gondolatok táplálják - amelyek akkor csúcsosodnak ki, amikor az elkövető a viszonylagos fölény pozíciójából támadja a vádlottat. Fontos tudni, hogy a megvetés a válás legerősebb előrejelzője, így ha rendszeresen jelen van a kapcsolatunkban, mihamarabb orvosolni kell.

A megvetés ellen a legjobb ellenszer a másik megbecsülése, elismerése. Gyakorold, hogy rendszeresen kifejezed a partnered iránti megbecsülést, hálát, szeretetet és tiszteletet, és ez egy pajzsként fog a negatív érzésekkel szemben működni (pl.: Ha elmosogatott, ha jól esett bármi amit tett érted, ha szereted, amikor valamit csinál, ezeket mind jelezd vissza, gondolj bele, neked nem esne jól, ha ő tenne meg ugyanazt?). Minél pozitívabbnak érzed magad, annál kevésbé valószínű, hogy megvetést fogsz érezni vagy kifejezni, hiszen a megvetés a hosszú időn keresztül felgyülemlett negatív gondolatokból, érzésekből táplálkozik!

A kutatások kimutatták, a pozitív és negatív interakciók 5:1 "mágikus arányát", amelynek egy kapcsolat sikeréhez meg kell lennie. Ha egy negatív interakcióra öt vagy több pozitív interakció jut, akkor ez a kapcsolatot jó egészségben és pozitív szemléletben tartja.

3. Védekezés

A harmadik lovas a védekezés, és ez jellemzően a kritizálásra adott válasz. Mindannyian voltunk már defenzívek, és ez a lovas szinte mindenütt jelen van, amikor a kapcsolatok zátonyra futnak. Amikor úgy érezzük, hogy igazságtalanul vádolnak minket, kifogásokat halászunk, esetleg eljátsszuk az ártatlan áldozatot, hogy a partnerünk meghátráljon. Sajnos ez a stratégia szinte soha nem jár sikerrel, legalábbis a kapcsolat egészséget nézve. A kifogásaink csak azt üzenik a partnerünknek, hogy nem vesszük komolyan az aggodalmait, és hogy nem vállaljuk a felelősséget a hibáinkért:

Kérdés: "Felhívtad  Enikőt, hogy tudasd vele, hogy nem jövünk ma este, ahogy reggel megígérted?"

Védekező válasz: "Túlságosan elfoglalt voltam ma. Ami azt illeti, te is tudod, mennyire zsúfolt volt a napirendem. Miért nem hívtad te fel őket?"

Ez a partner nemcsak védekezően válaszol, hanem megfordítja a felelősséget, és megpróbálja a másik partner hibájává tenni a dolgot. Ehelyett a nem védekező válasz kifejezheti a felelősség elfogadását, a hiba beismerését és a partner nézőpontjának megértését:

"Hoppá, elfelejtettem. Ma reggel kellett volna megkérnem, hogy csináld meg, mert tudtam, hogy zsúfolt lesz a napom. Ez az én hibám. Hadd hívjam fel őket most rögtön."

Bár teljesen érthető, hogy védekezel, ha stresszes vagy és támadva érzed magad, ez a megközelítés nem fogja elérni a kívánt hatást. A védekezés csak fokozza a konfliktust, ha a kritikus házastárs nem hátrál meg, vagy nem kér bocsánatot. A védekezés ugyanis valójában a partner hibáztatásának egy módja, és nem teszi lehetővé az egészséges konfliktuskezelést. Ezért is a védekezés ellenszere a felelősségvállalás, ami nem jelenti azt, hogy “minden a te hibád”, hanem, hogy képes vagy meglátni a történesekben azt a részt, amire te voltál hatással (a fenti példában ez lehet az, hogy nem fejezted ki az igényed, hogy a párod intézze el a telefont helyetted), és innentől kezdve tudtok érdemben beszélgetni és kitalálni, hogyan működhetne ez a jövőben jobban, kinek mi lesz a szerepe ebben. 

4. Falhúzás

A negyedik lovas a falhúzás, ami általában a megvetésre adott válasz. A falhúzás akkor következik be, amikor a hallgató fél kivonul az interakcióból, bezárkózik, és egyszerűen nem reagál a partnerére. Ahelyett, hogy a partnerükkel közösen szembenéznének a problémákkal, a “falhúzó” emberek olyan kitérő manővereket alkalmazhatnak, mint például az elzárkózás, az elfordulás, az elfoglaltnak tettetés, vagy figyelemelterelő viselkedés. Falhúzásnak minősül az is, mikor kizárjuk a másikat az életünkből, nem osztunk meg velük szinte semmit, se érzéseket, se gondolatokat, szinte teljesen visszavonulunk a kapcsolatunktól. 

Időbe telik, amíg az első három lovas által keltett negativitás eléggé elhatalmasodik, hogy az elzárkózás érthető "kiút" legyen, de amikor ez megtörténik, gyakran rossz szokássá válik. És sajnos a falhúzást nem könnyű abbahagyni. Ez annak a következménye, hogy fiziológiailag elárasztva érezzük magunkat (túl sok a fájdalom, a düh, a bántottság, stb.), és az elzárkózással ezt a túl sok érzést tompítjuk le (vagy a velük való szembenézést kerüljük el). Egy konfliktus közben, ha megjelenik bennünk a falhúzás vágya, állítsuk meg a párbeszédet, és kérjünk szünetet:

"Rendben, túl dühös vagyok ahhoz, hogy tovább beszélgessünk erről. Tarthatnánk egy kis szünetet, és visszatérhetnénk rá egy kicsit később? Könnyebb lesz ezt megbeszélni miután lenyugodtam."

Ezután szánj 20-30 percet arra, hogy egyedül csinálj valamit, ami megnyugtat - sétálj, menj el futni, hallgass zenét, vagy bármi mást, ami segít kikapcsolni, hogy ne érezd magad elárasztva. Majd térj vissza a beszélgetéshez, amint úgy érzed, hogy készen állsz.