A két farkas története

Ezen a héten a kedvenc rövid tanmesémet szeretném veletek megosztani, majd egy kicsit mögé nézni, hogy milyen tanulságokat is rejt ez a pár sor. A történet így szól:

„Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.

Azt mondta:

– Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz. A düh, irigység, féltékenység, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:

– És melyik farkas győz?

Az öreg indián mosolyogva válaszolt:

– Az, amelyiket eteted.”

A csata a bennünk dúló belső konfliktusokra utal. A nagyapa a rossz farkast olyan tulajdonságokkal, tettekkel ruházza fel, melyek vagy ránk, vagy a környezetünkre rossz hatással lehetnek, míg a jó farkas olyan erényeket testesít meg, melyek a saját és mások életét is jobbá tehetik, azaz olyan tulajdonságok amikre mindannyiunknak érdemes törekedni. Mindannyiunk egész biztosan fel ismeri a saját jó és rossz farkasát. Egész biztosan éltünk olyat is át, hogy tehetetlennek éreztük magunkat egy gondolattal, egy érzéssel szemben, és lehet úgy cselekedtünk, hogy az nem volt összhangban magunkkal, az értékeinkkel. De valóban tehetetlenek lennénk a bennünk lakozó negatív impulzusokkal, érzésekkel, mintákkal szemben? A történet szerintem legfontosabb pontja a legvége, a válasz erre a kérdésre. Melyik farkas nyeri meg a háborút? Az amelyiket eteted. Ebben a rövid történetben több tanulság is van, én kettőt szeretnék kiemelni ezek közül.

1) Kezünkben a kontroll. Az etetést úgy is fordíthatjuk, hogy melyik farkasra figyelek. Melyik énem szerint akarok cselekedni. Eldönthetem, hogy engedek a rossz farkas csábításának, vagy ellentmondok neki. A rossz farkas jelenthet egy torzult percepciót egy adott területen, míg a jó farkas a realitás talaját. Például ha alacsony az önértékelésünk, akkor hajlamosak vagyunk a negatív megerősítésekre figyelni, a pozitívakat meg elengedjük a fülünk mellett, ebben a helyzetben dönthetünk úgy, hogy szembe megyünk a rossz mintával és elkezdünk a pozitív visszajelzésekre, történésekre figyelni, hitelt adni nekik. Ez az egyik fontos tanulság, hogy a kezünkben van a kontroll, mi döntjük el, hogy hogyan reagálunk a minket körülvevő világra, mi az, amit meghallunk és meglátunk belőle, majd mit kezdünk azzal. Amikor először találkoztam ezzel a történettel, ez a része az, ami igazán megfogott, hogy dönthetünk arról, mire figyelünk, mit engedünk igazán be. A kezünkben a kontroll.

2) Etesd jól a farkasodat! Ha már felismerjük a döntési helyzeteinket, és dönteni is tudunk akkor a következő lépés, hogy a választott farkasunkat mivel és hogyan is tudjuk etetni. Az előző példát folytatva, igyekezhetünk olyan emberekkel körülvenni magunkat, akikben megbízunk, akik társaságában jól érezzük magunkat, tőlük jobb eséllyel kapunk hasznos és őszinte visszajelzéseket, amik segíthetnek kiépíteni egy egészséges képet önmagunkról. Tanulhatunk technikákat, amik segítik az önértékelésünket. Egy másik példa, amit gyakran látok konfliktus helyzetekben, hogy az indulat, a düh, a bántottság átveszi a kontrollt felettünk (rossz farkas), és ezekből cselekszünk, fájdalmat okozva a másiknak, és sokszor saját magunknak is, hiszen később bánjuk, ahogy viselkedtünk. Ezekben a helyzetekben is ott a döntési pont, amikor érezhetjük, hogy a rossz farkas azt akarja, hogy belemarjunk a másikba, de dönthetünk úgy, hogy a jó farkasra kezdünk ilyenkor figyelni. Hogy a konfliktust szeretettel és tisztelettel is megoldhatom. Vagy kiléphetek belőle, ha csak a rosszra tudok hallgatni. Egy nagyon érdekes statisztika, hogy a jól és rosszul működő párkapcsolatokban hasonló mennyiségű konfliktus fordul elő, viszont a jól működő párkapcsolatok képesek ezt jobban kezelni (konfliktus helyzetben a jó farkas dominál, nem pedig a rossz).

Még egy dolgot szeretnék kiemelni. Bár a történetben jó és rossz farkas szerepel, az érzelmeinket, tulajdonságainkat nem címkézném így. Ezeknek mind megvan a szerepük, egyes helyzetekben a negatív érzések is segíthetnek minket (pl.: düh -> “Haragszom a tanáromra, mert igazságtalan volt a dolgozat, amit iratott, de megmutatom neki, hogy jó vagyok töriből” -> ez esetben a düh egy motiváló erővé válik, hogy még jobban teljesítsek), és pozitív érzés is lehet hátráltató (pl.: mikor valaki mindig másoknak akar segíteni, de magára így nem jut igazán sose ideje). Ha egy üzenetet vinnék el ebből a történetből az az lenne, hogy találjuk meg a jó farkasunkat, etessük, gondozzuk, és ne felejtsük el, hogy mi döntjük el, melyik farkast etetem meg, kezünkben a kontroll.