Társfüggőség, avagy a kodependens kötődés

Egész biztosan mindannyian voltunk olyan kapcsolatban, amiben legalább egy bizonyos mértékig, de kodependesen működtünk. De mit is jelent a kodependencia (társfüggőség) pontosan? Bár nincsen egy univerzálisan elfogadott definíciója a legtöbb esetben kodependencia alatt azt értjük mikor egy másik személy viselkedése határozza meg a gondolatainkat, érzéseinket, és a saját viselkedésünket is (pl.: ha rám ír, akkor boldog vagyok, ha nem keres akkor összeomlok, a legrosszabbra gondolok; vagy egy másik jellegzetes példája a tyúkanyó karakter, aki mindenkiről is gondoskodik, sokszor túlzóan, de magával nem igazán). Fontos azt is kiemelni, hogy a kodependens kapcsolatban a felek hosszabb időn keresztül nem tudnak egymás nélkül meglenni. Ez a kapcsolat lehet családi, baráti, párkapcsolati, de munkahelyi is. A kodependens kapcsolatban általában van egy adó és van egy elvevő. Az egyik egyén passzívabb, aki segítségre szorul, aki nehezen hoz jó döntéseket, másik egy dominánsabb fél, aki megmentheti a másikat (saját magától), vagy akár irányíthatja a másikat, és ez elégedettséggel tölti el.

A kodependencia egy tanult magatartás, ami akadályozza azt, hogy jól működő, érett és egészséges felnőtt kapcsolatokat alakítsunk ki. Extrém esetben a köznyelv társfüggőségnek is hívja, mikor valaki képtelen (pár)kapcsolat nélkül élni, így ha egy kapcsolata véget ért, szinte azonnal egy újba kezd bele.

Íme néhány kérdés, ami segíthet eldönteni, hogy a kodependencia spektrumának melyik részén állsz egy-egy kapcsolatodban.

1) Az önértékelésed attól függ, hogy mit teszel a másikért, és hogy ő hogyan reagál erre?

2) Ha másnak problémája van, akkor a te felelősséged, hogy megold azt, és gondoskodj róla?

3) Nehéznek találod a határtartást a szeretteiddel?

4) Könnyen megérint, vagy befolyásol a környezetedben levők érzései, viselkedése?

5) Gyakran teszed másik igényeit és szükségleteit a sajátod elé?

6) Sokszor gondolsz más emberekre, vajon mit gondolnak rólad és mit éreznek veled kapcsolatban?

7) Üresnek, unottnak érzed magad, amikor hosszabb ideig egyedül vagy?

8) Ahhoz, hogy jól érezd magad, fontos, hogy a számodra fontos emberek a te elvárásaid szerint viselkedjenek?

9) Félsz attól, hogy elhagynak, elutasítanak?

10) Ha valaki közel áll hozzád és régóta nem hallottál felőle, akkor arra gondolsz, hogy mit csináltál rosszul?

11) Ha egy szeretted “rosszul” viselkedik, megpróbálod elsimítani a dolgokat, kimenteni őt a helyzetből?

Mennyi kérdésre válaszoltál igennel? Csak úgy, mint majdnem minden a pszichológiában, ez is egy spektrumon mozog, az alacsony (ártalmatlan) kodependenciától egészen a magasig (társfüggőségig). Ha valaki szeret másokat felvidítani, meghallgatni, támogatni őket, ő a kodependencia alacsony végén van, és ezzel nincs is semmi probléma. Magas szintű társfüggő magatartás lehet, mikor valaki az egész életét átalakítja a párja miatt (lemond a hobbijáról, máshogy öltözködik, elhanyagolja a korábbi kapcsolatait, elhanyagolja saját magát stb.). Ennek egy extrém formája, mikor valaki egy függővel (alkohol, drog, szerencsejáték stb.) él kapcsolatban. Minél több kérdésre válaszoltál igennel, annál valószínűbb hogy a működésedben szerepet játszik egy kodependens minta, ami jó eséllyel megnehezítheti a te és a környezetedben élők mindennapjait is.

Magasabb szintű kodependens viselkedés jellemzőbb azokra, akik korai traumát éltek át, vagy olyan kapcsolatban voltak, ahol valaki szerfüggő volt, de olyan személyiségjegyek is hajlamosítanak rá, mint az erősebb szorongásra hajlam, perfekcionizmus, másoktól kapott elismerésének a vágya, felelősség másokért vagy az empátia.

Gyerekkorban gyakori, hogy a kodependens környezetben nevelkedő gyerekek azt a mintát tanulják meg otthon, hogy nem fejezhetik ki az érzéseiket, szükségleteiket, azokat el kell nyomni. Ahhoz, hogy túléljenek, hogy emberszámba vegyék őket, a másik igényeit, elvárásait kell kielégíteniük, és ezt a mintát a későbbi kapcsolataikba is viszik tovább.

Így felnőttként is, amikor dühösnek, vagy szomorúnak érzik magukat, azt ignorálják, vagy letagadják még saját maguk előtt is, hiszen régen is ez volt a bevált módszer. Egy másik jellemző példa mikor a családban van egy “bűnbak”, akinek a gondjai olyan fontosak, hogy mindenki másnak azzal kell foglalkoznia. Ez persze lehet kényelmes a család többi tagjának, hiszen míg a másik problémáival vannak elfoglalva, nem kell a sajátjukkal foglalkozni.

Ezekből talán nem nehéz látni, hogy akik kodependens spektrum magas végén állnak, a viselkedésük során a fókusz kihelyeződik, akár olyannyira, hogy elveszítik a kapcsolatot önmagukkal, a valós igényeikkel, szükségleteikkel, vágyaikkal és egy olyan életet élnek, ami sose fogja igazán kielégíteni, kiegyensúlyozottá vagy boldoggá tenni őket és előbb-utóbb nemcsak a lelket, hanem a testet is megbetegítheti.

Mit tehetünk, ha felismertük, hogy kodependesen kötődünk valakihez, vagy akár társfüggők vagyunk? Mindenekelőtt érdemes erről egy szakemberrel (pl.: pszichológussal) beszélni, hogy valóban erről van-e szó, és ha igen, akkor tanácsos vele együtt dolgozva megérteni és megváltoztatni az eddigi mintát. Emellett, pedig zárásképpen hagyok néhány kiindulási pontot, amin addig is el lehet indulni a gyógyulás, fejlődés útján.

1) Fejleszd az önismereted! Különíts el időt, amit arra szánsz, hogy jobban megismerd magad. Mit szeretsz csinálni? Mi tesz boldoggá? Mitől leszel izgatott? Ki vagy te, a másik nélkül? Menj el egy “randira” magaddal és ismerd meg magadat kicsit jobban. Ez segíthet abban, hogy elkülönítsd a valós énedet attól, aki csak a másikra figyel és csak a másikat szolgálja, és kiváló alapja lehet annak, hogy a jövőben ne függj olyan erősen a másik féltől (vagy felektől).

2) Értsd meg az igenjeidet! Nagyon gyakori jelenség, hogy a kodependens kapcsolatban automatikusan igent mondunk a másik kéréseire. Lehet azért, mert végig se gondoljuk, annyira automatikus, vagy bűntudatot éreznénk, ha nemet mondanánk, vagy csak szimplán imádunk segíteni. A folyamatos igenek meg szép lassan kiegéshez vezethetnek, hiszen túl sokat vállalunk így magunkra, beleszorulhatunk egy segítő szerepbe, aki mindig ad, de sose kap és ez sokszor átcsaphat önostorozásba is (“már megint miért vállaltam el ennyi mindent, miért mondtam igent?”). Így mielőtt igent mondasz bármire, kérdezd meg magadtól, hogy miért is mondasz igent. Ha a válaszod erre az, hogy mert rosszul érezném magam ha nemet mondanék, vagy nem akarok konfliktusba keveredni, vagy elmagyarázni, hogy miért nem szeretném, akkor ne mondj igent, mert ez ugyanabba a rossz körforgásba visz vissza, ahol eddig is voltál. Felmerülhet a kérdés, hogy mikor mondj igent. Ha úgy érzed, hogy az értékeiddel összhangban van a kérés, ha pozitív hatással lesz rád / a kapcsolatodra, ha csak némi kellemetlenséget okoz neked (és nem formálja át nagyrészt az életed/napjaid).

3) Az értékességed nem az eredményeidtől függ. Napjainkban nagyon erősen él bennünk az a tudat, hogy muszáj valamit csinálnunk csak akkor vagyunk értékesek, elfogadhatók, szerethetők. Kodependens viselkedésnél is egy erős motiváló tényező lehet, hogy akkor tudjuk magunkat értékelni, ha folyamatosan teszünk a másikért. Ennek a másik oldala, hogy előfordulhat az is, hogy magunkra húzunk mindent, ha valakinek épp rossz kedve van a környezetünkben az a mi hibánk, a mi felelősségünk, hogy megjavítsuk. Egy mentorom mondta egyszer nekem, és ez nagyon megragadt bennem, hogy “csak azt halld meg, ami neked szól!”. A másik mogorvasága, nem biztos, hogy neked szól, lehet csak rosszul érzi magát, mert nem sikerült valami a munkahelyén. Neked azzal nincs dolgod, ne érezd magad kevesebbnek, rosszabbnak emiatt. Az értékességedet pedig ne az eredményeidhez kösd! Dicsérd magad az erőfeszítéseidért, azért, aki vagy, hogy helyt állsz mindennap.

4) Ismerd fel és fejezd ki az érzéseidet! A kodependens működés egyik sajátossága lehet, hogy elidegenedünk a saját érzéseinktől, annyira a másikéra fókuszálunk. Egy egyszerű gyakorlat, ami segíthet újra kapcsolatot teremteni velük, ha napközben pár óránként csak megkérdezzük magunkat, hogy hogyan érezzük éppen magunkat? Fáradtnak? Szomorúnak? Tele energiával? Ha van rá lehetőséged írd is le őket egy naplóba, hogy még valóságosabbak legyenek, és, hogy felismerj esetleges mintákat (pl.: délután 2-kor mindig szorongósabbnak érzem magam, vajon miért van ez így?).

Ha eddig eljutottál akkor köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem. Hamarosan jelentkezem a következővel!